A rezgésdiagnosztika alapgondolata
Minden szilárd test több irányban különböző frekvenciájú rezgések végzésére képes. A legnagyobb kilengéseket a testspecifikus sajátfrekvencián tapasztalhatjuk, mivel e frekvencián "rezonál" a test az adott irányban. Természetesen egyetlen test sem kezd el magától rezgéseket végezni, hanem ehhez gerjesztés - tehát külső erőhatás - szükséges. Minél nagyobb ez az erő és az "üteme" minél inkább megegyezik a test sajátfrekvenciájával, annál nagyobb rezgések keletkeznek.
Forgógépek esetén a rezgések forrásai a gép működése közben elkerülhetetlenül fellépő alternáló erők, amelyek pl. a gép üzemszerű alternáló működéséből ill. a forgó alkatrészek maradék kiegyensúlyozatlanságából adónak. A gépalkatrészek pedig rúgó-tömeg lengőrendszereket alkotnak, a forgógép maga számos ilyen rendszerből áll, amelyek egymással is összefüggésben vannak, és egymást gerjesztik.
A mechanikus elemek merevsége és tömege függvényében alakul ki a gépen mérhető rezgések frekvenciája és a hozzátartozó amplitúdó. Minél kisebb a gépelem, annál nagyobb frekvenciájú, de kisebb amplitúdójú rezgést végez. A rezgés erőssége pedig a gép ill. gépalkatrész(ek) élettartama alatt változik a hézagok, felületek és rugalmassági tényezők változása - a gép kopása ill. öregedése - folyamán.
|
A változás tendenciáját (trendjét) a fenti élettartam görbe szemlélteti. Látható, hogy az új gépelem bejáródási ideje alatt magasabb a rezgés értéke. A már bejáródott gépelemre hosszú ideig közelítően azonos rezgésszint jellemző, a gépelem elhasználódásának utolsó szakaszában pedig növekszik a rezgés erőssége (majdnem négyzetesen, vagy akár még ennél is gyorsabban).
VISSZA
TOVÁBB
A weboldal tartalmát szerzői jogok védik, ezért az írások, ábrák, valamint fényképek másolása, tárolása és publikációja csak a szerző előzetes írásos engedélyével megengedett.
|